15.3.15

.

Kinézek a könyvtár hatalmas üvegfalán, és a túloldalon, a hóvirágok között három nyuszi kapaszkodik elő a földbe ásott üregkuckókból. Kicsit nyúzottak, nem olyan gömbölyűek mint nyár végén, óvatos felderítők. Gondolom, a mélyben már ott szuszog a friss alom.
Két leharcolt mountain bike. Kék vaude táska. Itt a biciklin az üres oldaltáskát sokszor rajtahagyják órákra. Nem tudom hogy van, lopják pedig itt is a bicikliket eléggé, megrongálva is sokat látni a városban, leláncolva, elhagyatva rohadnak. És ezek a táskák jók is, nem is olcsók.
Három hím feketerigó. (Itt úgy mondják, hogy Männchen, cuki.) Behúzott nyakkal szaladgálnak, csak egy-egy futamatnyit, aztán biztos érzékkel félredobnak két levelet, és kikapnak alóla egy bogarat vagy lárvát vagy gilisztát.
Oben genannte három nyulak.
Egy széncinke.
Egy örvös galamb.
Egy pinty, Buchfink, Bergfink, ilyesmi talán, szép tarka.
Hullott száraz ágak.
Avarrá érett tavalyi lomb.
Ébredező fák.
Hóvirágmező. Ahol a hóvirágok nagyon összevisza bólogatnak, ott motoszkál a negyedik nyúl.

És van egy idegesítő nyirkorgás egész délután, ami tisztára olyan, mint a bagolyfiókák hangja. de talán ahhoz még korán van.

Keine Kommentare: