21.3.15

.

Ez egy régebbi levélrészlet, amit most nincs időm átdolgozni blogposzttá, majd ha itt a látványos tavasz, meg időm is lesz, dobok hozzá szívfacsaróan szép képeket a zöld Berlinről :)

februári hajnal a Britzer Gartenben

(...)
 ...Ahogy elgondolkodtam rajta, nem biztos mégsem, hogy annyira ugyanazt gondoljuk erről. Én a szabadságot nem magukban a kiskertekben látom, hanem a lehetőségek differenciáltságában. Hogy ez egy skála, hogy a város élhetőségének fontos szempontja, hogy az életmódelemek, amelyeket választásra kínál, hogyan variálhatók szabadon, és mennyire differenciáltak. És Berlin kert témában nagyon nagyon erős.

Úgy, hogy pl ott van ugye
1. a Tempelhofer Feld, mint önálló kategória, a maga világszerte egyedülálló helyzetével. Egy éppenhogycsak szinten tartott, hatalmas terület, néha kaszálgatnak, de amúgy a költési időszakban védett madarak garmadája, egész évben távolinaplementenéző. Grill, barbecue kizárólag a nagyvonalúan kijelölt grillplatzokon. Kb olyan hosszú mint a Margitsziget, de azzal szemben a szélessége is majdnem annyi. Babakocsi, bakficz, bicikli, görkorcsolya, gördeszka, longboard, kite surfing, kiteboard, távirányítós autó, gokart, papírsárkány, repülő, helikopter, drón. Sólymok, pacsirták, fürjek, ezer más madár, rókák, nyulak, ürgék, egerek. Ingyen van a városlakóknak, mindenki használhatja, fajlagosan rendkívül olcsó, csak békén kell hagyni. (Már úgy olcsó, ha nem számítod bele, hogy a város mennyit profitálhatna, ha felparcellázná és eladogatná, abszolút frekventált fekvésű óriási terület) Ki is álltak érte elsöprő többséggel a berliniek egy 2014-es népszavazáson, én is kampányoltam mellette. Ez tényleg fantasztikus térélményt ad egy nagyváros közepén, imádják a városban élők.


2. Aztán ott vannak a tagoltabb, gondozott, tényleg parkszerű kisebb, kerületi Volksparkok, amiket láttam (Treptow, Schöneberg, Kreuzberg, Neukölln-Hasenheide Friedrichshain, Prenzlauer Berg, Wilmersdorf stb, de még Marzahnban is), gyönyörű állapotban, szintén mindenkié, de ezek tényleg parkok, virágok, fák, bokrok, ligetes elrendezés, lugasok, sok árnyék, kisgyerekekkel is ideális. Akármelyik lemossa Budapest parkjait a pályáról, Millenáris, Városliget, Kopaszi-gáti szerencsétlenkedés a kanyarban nincsenek. Grill, barbecue a kijelölt helyeken. Ide tartoznak még szubkulturális helyek is, mint a Görlitzer park a punkjaival, meg az afrikai menekült drogárusaival. És furcsa módon a Treptower park a Sztálin-idézetekkel kitapétázott szovjetemlékmű-komplexumával meg neonáci gyűjtőhely is lett, de ezt mástól tudom, őket nem láttam.

3. Aztán a belépődíjas, elegáns kertek, Botanischer Garten, Britzer Garten, kicsit arisztokratikus, de igazából bárki által megfizethető, talán egy euró, virágnyílós hetekben kettő. Itt is van minden, tó, sziget, sétahidak, a szigeten nyári koncertek, arborétumkultúra, tradíció, vízijátszótér, kisvasút, méhészkedés, százéves biciklik találkozója, ramadánfesztivál.


4. Aztán a játszóterek, sportparkok, pl Technikmuseum, Dreieck színpadokkal, gördeszkapályával, vizes pancsolós patakos cuccokkal, és a kicsik, valahol azt olvastam, hogy Berlin játszóterek mennyiségében egész Európában egyedülálló, most nem tudom hogy területre, lakosra, vagy gyerekszámra vetítve. Nagyon szépen felszerelt, fantáziamozgató játszóterek egyébként nem csak az elegáns helyekre kerülnek, hanem legalább ugyanennyire gondosan a bevándorlós környékekre is, pl Neuköllnbe, ahol lakom. Hát, ez is ordítóan más, mint a magyar minták, ha a nyolcadik kerületi esettanulmányokat olvasom, a hajam égnek áll. Szerintem itt ebben is tervezettség van, a játszótér egy barátságos integrációs felület nem csak a gyerekek, hanem a szülők számára is. Ez egy olyan homokozó, ahol barátságos környezetben lehet ismerkedni, és tompított konfliktusokon gyakorolni.


5. Aztán vannak azok a kertek, ahol átélheted, hogy te gondozod, de alapvetően közösek a dolgok. Community Garden, ebből is sokféle. Comeniusgarten, Kiezgarten a Tempelhofer Felden, Prinzessinengarten, közös infrastruktúra, közösen hozott szabályok, rendszeres találkozók, közös sütésfőzés a terményekből. Kis demokrácialaborok, és az emberek lelkesen működtetik, többnyire hosszú várólisták vannak, ha szeretnél egy darabka ágyást. Ilyenből van öreg török bevándorlók kertje (Bethaniennél), egykori DDR-polgárok kertje, nagycsaládos, keresztény, meg hipszter verzió is. De a legjobb, amit én nagyon szeretek, hogy ez sok helyen gyönyörűen keveredik, a kert erre nagyon jó terep. A Tempehofer egyik sarkában van pl a Schillergarten, ahol szeretnék én is egy Grundstücknek mondott ládányi helyet, és itt a kilencven éves török mámi nagyszerűen megfér a német anyukákkal, francia meg spanyol húszévesekkel, füvezgetőkkel, indiai meg portugál bevándorlókkal, meg endékás nyugdíjasokkal.


6. Aztán jönnek végül a Kleingartenkoloniek, és ebből is sokféle, frekventáltabb helyeken, kimondottan elegáns környezetben, háború óta megmaradt foghíjakon, mint a Schönebergiek pl, meg olcsóbb, távolibb, kiesőbbek is, autópálya mellett, meg vasúti töltés mellett (Baumschulenweg felé pl), és tényleg rengeteg. Van amelyik sínek között egy nadrágszíjsáv, de feldarabolva nyolc-tíz egymás utáni kis telekre, ez igazán megható. És tyúkokkal, szilvafákkal, mindenfélével, mindkét oldalon pár méterre az elzúduló vonatoktól. Itt vannak sztem a legszigorúbb szabályok, több évtizedes egymás mellett élések tényleg inkább négyzetméterben mint négyszögölben mérhető apró telkeken. Nem lehet télen ott lakni, fél a Bezirksamt a szociálisan lecsúszó öregektől (van aki mégis ott lakik amúgy, azt általában akad egy spicli, aki feljelenti, amikor télen látják a füstöt). Van ahol nem lehet ottaludni sem. A házikók, ha vannak, alig néhány négyzetméteresek, nagyon kicsi építménymagassággal, nem szigeteltek, ezekkel is igyekeznek a kiköltözést akadályozni. Tűzrakás, hangos kerti gépek szigorúan szabályozva. Szóval tényleg szűkösség, erős szabályozottság, a családiasság mellett, ez sztem Magyarországon nem nagyon működne. Mármint magyarok nem működtetnének közös erővel közösen hozott korlátozó szabályokat. De akik itt ilyent birtokolnak régóta, azok nagyon szeretik. Beszélgettem többekkel, fiatalokkal, idősebbekkel is, kelet- és nyugatnémet. És mindenki rendelgeti a katalógusból a magnóliafát, meg gingkót, meg futórózsát, meg barackhibrideket. Szerintem ez hasonlít egyébként a magyarországi víkendtelek-kultúrára, meg a szovjet dácsákra is, a befelé menekülés motívumával is. Csak sokkal jobb mert nem kell hozzá autózni, olcsóbb, kényelmesebb, időtakarékosabb, és valszeg sokkal közösségibb. Arra tudják használni a kis lakásokban lakók, hogy mégis valahova kitesznek egy műanyag homokozót meg egy kis pancsolót az unokáknak. Viszont erre a funkcióra az én nézőpontomból jobb alternatíva néhány más parktípus.

Vannak aztán még
7. A gazdagok villái saját kertekkel, parkokkal, Dahlem, Zehlendorf.
8. A kastélyok parkjai 
9. a rengeteg tó, és erdő minden irányban körben.

Van amelyiket én nem választanám a magam számára, de ez nem is fontos, hanem hogy mindenki azt illeszti az életébe, ami az ízlésének, lehetőségeinek stb megfelel. (...)


Keine Kommentare: